Sokszor hallottam már a BCC-ről (Business Contact Community) az elmúlt 2-3 évben. Főként jókat, emiatt már nagyon érett, hogy ellátogassak egy rendezvényükre. Tavaly decemberben el is mentem.

 

Hogyan vehetsz részt egy BCC üzleti reggelin?

Két módon tudsz elmenni egy üzleti reggelire. Első: meghív egy ismerősöd a saját csoportjába. Ez akkor működik, ha olyan tevékenységet végzel, ami abban a csoportban nincsen, mert a vendég nem jelenthet konkurenciát a csoporttagnak. (Tegyük hozzá, szerintem egy alkalom alatt elég nehéz olyan benyomást tenni a csoportra, hogy a tagok azonnal a vendégnek adják üzleti ajánlójukat és nem a tagtársuknak, akit már régóta ismernek és, akiben megbíznak. Elvégre is, ez a bizalomról szól. Ha azonban mégis, akkor a csoporttagnak kell elgondolkozni, hogy valamit nem jól csinál.) Én online marketingesként szinte egyik csoportba sem tudok ily módon vendégségbe menni, mert online marketingesből minden második utcasarkon van legalább egy.

Második: regisztrálsz a http://bcc-hungary.hu weboldalon és várod, hogy felkeresnek. Én ezt tettem. 2 nap múlva hívott egy nagyon kedves hölgy, akivel nagyjából 4-5 perc beszélgetés után találtunk is egy jó időpontot és csoportot. Egy csütörtöki napon, a Veranda Grill terasz nevű helyen volt az első BCC üzleti reggelim. A második is.

 

Az első alkalom

Az étterembe való belépést követően, a pincér alacsony lelkesedéssel igazított útba, hogy merre is kell vennem az irányt. Ott megtaláltam azt a hölgyet, akivel telefonon beszéltünk. Ő nagyon kedvesen fogadott és egyből bemutatott a csoporttalálkozót levezető hölgynek. Befizettem a jussot, ami 2000 forint, szerintem nagyon korrekt ár. Az éttermi résztől elkülönülve volt egy kis terem, ahol az üzleti találkozó zajlott. A BCC-nél a reggelizéssel kezdődik az esemény, erre 8:30 és 9:00 között van lehetőséged. Első reggelim egy darabig baromi magányosan zajlott, mert az ott lévő csoport tagok semmilyen fajta érdeklődést nem mutattak felém, tehát a beilleszkedésemet nem igazán segítették. Ez szerintem elég ügyetlen dolog. A BCC-t leggyakrabban BNI-hoz hasonlítják – nem csoda, rengeteg minden van abból a modellből átemelve – akkor azt a fajta vendégfogadást, ami ott megkövetelt a csoporttagoktól, átvehették volna. Nem vagyok egy zavarba jövő típus – gond nélkül elreggelizem egymagamban is – leültem egy asztalhoz. Kb. 4 perc múlva egy fiatal srác megkérdezte, hogy leülhet-e velem szembe, amire mondtam, hogy megköszönöm, ha így tesz. Vele szóba elegyedtünk, így a formális találkozó kezdéséig jó ízűen fogyasztottam a reggelimet és a társalgást.

 

A formális találkozó menete

A találkozót a már említett hölgy vezette le, aki egyben a BCC országos fejlesztési vezetője, tehát inkább egy külső koordinátor, mint belső csoporttag. Végig hallgattam a BCC-t bemutató, az alapítót és a szervezetet magasztaló szövegeket és ekkor eszembe is jutott, hogy mi az, ami kurvára nem hiányzik az egykori BNI-os tagságom időszakából. Ezt követte az egyik csoporttag 10 perces előadása, majd a nagyjából egy perces bemutatkozók. No, itt ért egy óriási meglepetés! Az emberek a BCC-ben, ülve mutatkoznak be. MI?!?!?! Nem hittem el! Ez mekkora nagy baromság!! Kapsz egy percet, hogy olyan benyomást szerezz, amire kinyílik az ott lévő emberek bizalmi ajtaja és ülve, a többiekkel egy magassági szinten, azonos testtartásban beszélsz a hozzájuk? Nem!!! Én tudtam, hogy nem fogok ülve maradni, még, ha telibe is verem a BCC protokollját. Úgyhogy egyedüliként, állva mutatkoztam be.

A bemutatkozások után jött az üzleti ajánlók átadásának pillanatai. Az nagyon ügyetlenül van megoldva. A tagok, egyesével rohangálnak azokhoz, akiknek ajánlót akar adni és úgy adják át az ajánlást dokumentáló papírt. Ez kurva sok idő, meg halál béna is, hogy bár egyesével, de össze-vissza rohangálnak az üzletemberek és üzletasszonyok, mint valami futárok. Ja és még csak sorrend sincs, hanem, aki előbb felpattan, az indul neki. Kissé komikus.

Ehhez a szakaszhoz tartozik eddigi kapcsolatépítési életem legtündéribb jelenete. Egy nagyon-nagyon szimpatikus nő odajött  hozzám 3 ajánlóval, majd ennyit mondott nekem:
– Én téged ismerlek!
– Tényleg, honnan?  – kérdeztem
– Anyukád barátnőm volt és vigyáztam is rád, amikor kicsi voltál!

Képzelheted mennyire kikerekedtek a szemeim. Ez a rám vigyázás kb. 29 évvel ezelőtt lehetett, szóval én nem emlékeztem ő rá. A találkozó hivatalos része után aztán persze odamentem hozzá és megpusziltam, átöleltem, mert, aki Anyukám barátnője volt, annak ez jár. (Édesanyámat 4 éves koromban veszítettem el).

Az ajánló szakasz után megkérdeztek minket, vendégeket, hogyan éreztük magunkat. Elmondtam az őszinte véleményemet és jeleztem, hogy még egyszer eljövök.

 

A második alkalom

A BCC hivatalos szabálya szerint, vendégként kétszer mehetsz. Igaz, én azóta is kapom a találkozó értesítéseket és, hogy várnak. Kíváncsi lennék, hogy vajh, hazazavarnak-e a harmadik próbálkozásnál?

A második alkalomra két héttel az első után került sor. (Kéthetente vannak ugyanis az üzleti reggelik). A reggelim már közel sem volt annyira magányos, mint először, hiszen már ismertem legalább 20 embert. A találkozó menete semmit nem változott, ezért ezt nem írom le.

Érdekes tapasztalat volt viszont egy srác és a fejlesztési vezető hölgy csörtéje. A srác, kb. velem egykorú, értékesítő, aki sok-sok üzleti találkozón volt már, ismertem is régről. Az értékesítőknek az a fajtája, aki az üzleti kapcsolatépítési találkozókat kizárólag üzletszerzésre használja, nem kapcsolatépítésre. Legalábbis, amit én láttam belőle, az erről szólt. Szerény 3,5 perces bemutatkozót nyomott, ami ordenáré nagy parasztság, úgyhogy, mindenki igyekszik tényleg 1 percbe sűríteni a mondandóját. Aztán, amikor az ajánlókra került a sor, akkor kijelentette, hogy reméli, ezek az üzleti ajánlók elő vannak készítve, mert nehogy valami szir-szar lead-eket adjanak neki. No, nem ezzel a szófordulattal, de ez volt a lényege. Addig is nagyon „szimpatikus” volt, de ez után… Ekkor már láttam a fejlesztési vezető hölgy arcán, hogy nehezen türtőzteti magát és, hogy lassan lesz valami. Lett is.

Egy adandó alkalommal jött egy kis szópárbaj, ahol ment a „kinek nagyobb” dumálás. Érdekes volt ezt nyílt színen férfi és nő között megtapasztalni. Nagyon jól szórakoztam. Szóval ezt nem szabad. Azt gondolom, hogy, aki egy ilyen jellegű üzleti találkozót vezet le, annak tilos nyílt színen, mások előtt nekiállni alázósdit játszani és megpróbálni erőből lenyomni a vendéget. Még akkor is, ha az valóban pökhendi paraszt módjára viselkedik és túl messzire megy.

A találkozó végére rommá fagytam. Annyira szeretném, hogy ha az üzleti kapcsolatépítő vállalkozások, szervezetek megértenék végre azt, hogy hideg időjárás idején értsd: ősszel és télen, az egyik oldalon végig a teli ablakos, fűtetlen helyiségek nem alkalmasak üzleti találkozó megtartására! Eddig 4 ilyen szervezet üzleti reggelijén voltam és ebből 3-on előfordult, hogy fossá fagytam.

 

A BCC összbenyomása a két találkozó alapján

Mivel egyetlen csoportban voltam, ami ráadásul picit még formálódó állapotban is volt, ezért a BCC-ről csak ez alapján tudok véleményt formálni, ezért mondjuk úgy, hogy a tájékoztatás nem teljes körű. Ha egy 30 fős, aktívan működő csoportban lettem volna, biztosan más tapasztalataim vannak, de nem voltam.

Ez a csoport, ahol vendégségben jártam, elképesztő kedves emberekből áll. És valamiért itt kaptam a legtöbb üzleti ajánlót, mert nagyon nyitottak és befogadók voltak, hamar bizalmat mutattak felém, ami nagyon jó érzés volt. Lehet persze, hogy közre játszik az is, hogy itt mondtam életem két legjobb 1 perces bemutatkozóját – az egyik nyílt színi tapsot is kapott.

A BCC-t a BNI és a Bizalmi Kör közé helyezném. A BNI „spártai” szigorához képest a BCC sokkal lazább, kötetlenebb, emberibb, de nagyon sok a hasonlóság a kettő között. Úgy érzem, hogy az átvett BNI-os „modulok” gyengébben kerülnek kivitelezésre. A találkozó flottságát és a profizmust hiányolom. Attól még megmaradhat a BCC ennyire emberi és könnyed hangulatú, ha több profizmust csempésznek bele.

A Bizalmi Körhöz képest, ami hatalmas szabadságot ad a tagoknak – amit én nagyon szeretek – kötöttebb, formálisabb. Ha tehát nem vagy még nem annyira rutinos kapcsolatépítő, akkor nagyon ajánlom a BCC-t, mert kiváló terep arra, hogy megízleld az üzleti kapcsolatépítés zamatát.  Az éves tagdíja 180 000 forint + ÁFA, ami szerintem nagyon rendben van. (Remélem jól emlékszem az árra!)